A kultusszá válás általában minden olyan országban megfigyelhetõ volt, ahol megjelent ezen új mûfaj, nevezetesen a real-life-soap. E mûsorok sajátossága, hogy hétköznapi emberekrõl szólnak, az õ mindennapjaikat igyekeznek bemutatni egy sajátos környezetben, biztosítják az interaktivitást a nézõk számára és több, már meghonosodott tévés mûfajt ötvöznek, úgy mint game-show, talk-show, szappanopera, docu-soap. Elsõ pillantásra talán meglepõnek tûnik, hogy más kontextusban unalmasnak tûnõ képsorok milliókat vonzanak a képernyõk elé.

A dolognak azonban a tévénézõi szokások megváltozásában rejlik a magyarázata: egy idõ után ugyanis az embereknek elegük lett a sorozatok és filmek illuzórikus világából, nem tartották már elég izgalmasnak a Dallast vagy épp a Denver klánt, valami másra vágytak. Ez a más pedig a hétköznapisághoz, az egyszerû emberek felé való fordulás lett. Elõbb virágkorunkat élték a daily-talk-show-k (nálunk jelenleg Mónika címmel az RTL Klub mûsorán látható e kategóriába sorolható mûsor), majd a különbözõ extrém game-show-k, vetélkedõk és a docu-soap-ok (lásd a kábelhálózatban fogható Reality TV csatorna), amelyek már egy adott témakörben igyekeztek figyelemmel kísérni bizonyos kiválasztott embereket. 1999 õszén a holland televízióban pedig megjelent a real-life-soap mûfaj elsõ képviselõje, az Endemol Produktions találmánya, a Big Brother.

A Viasat 3 programjában látható Bár a Big Brother-hez hasonló elveken alapszik. Az ötlet ugyan már nem Endemoléktól származik, hanem a skandináv Strix nevû cégtõl, s eddig Dániában, Norvégiában és Svédországban ért el sikereket a mûsor. Hogy Magyarországra épp a Bár érkezett elsõként, és nem mondjuk a Big Brother vagy valamely más, még vadabb, még kegyetlenebb tûnõ verzió (lásd Túlélõ vagy akár Robinson Expedíció, A busz, Megbilincselve, Nagy Diéta, A csábítás szigete), az elsõ sorban annak köszönhetõ, hogy a Viasat 3 tulajdonosa birtokolja egyben a Strix-et is. További okként megnevezhetõ még, hogy a Bár elkészítése valamivel olcsóbb ugyan, mint a Big Brotheré, de így is százmilliós tételekre rúghat a költségvetése. S hogy épp a nemrég indult Viasat 3 és nem pedig egy már jól mûködõ nagyobb csatorna próbálkozott a real-life-soap meghonosításával, az azzal magyarázható, hogy a nagyok számára túl nagy rizikót jelenthetne a mûsorral szemben tanúsított ellenszenv, egy esetleges bukás, míg a Viasat 3 jóval többet nyerhet azon, ha a produkció sikeres, az emberek megszeretik, mint a már amúgy is kellõen népszerû RTL Klub vagy TV 2.

Több, a Bárral foglalkozó cikkben titulálták már a mûsort a "magyar Big Brother"-nek. A Bár azonban korántsem az. Közös bennük az, hogy egy mûfajhoz tartoznak, ebbõl adódóan hasonló elven mûködnek. Ám szembetûnõk a különbségek is. A Bár esetében sokkal nagyobb a játékosok szabadsága, hiszen eleve két helyszínen, az általuk üzemeltetett Fashion Caféban és a fölötte lévõ lakásban élik mindennapjaikat. A hétköznapjaik pedig lényegesen eltérnek a Big Brother esetében tapasztalhatóktól, mivel a szereplõk rendszeresen különbözõ programokon vesznek részt a városban, sõt, elõfordult már az is, hogy helikopter vitte õket Szegedre egy divatbemutatóra.

Minden real-life-produkció esetében alapvetõ fontosságú a szereplõválogatás. Ha a rendezõk betartják a mûsor kiötlõi által elõre lefektetett szabályokat és ennek megfelelõen bizonyos karaktereket keresnek a jelentkezõk között, akkor olyan csapat áll össze, amely garantálja a sokszínûséget és a gyakorta jelentkezõ konfliktusokat. Laura lehetett például a bomba nõ, akiért odavannak a fiúk házon belül s kívül egyaránt. Zoli a fõnök, aki erõs egyéniségével meghatározó figura a csapaton belül. Nõi ellenpólusa Edina, akiben szinte túltengett az energia, s hogy másokban nem ezt látta, máris izgalmas vitahelyzetet teremtett -- távozásra is ítéltetett. Tiger egyszerre lehet a rosszfiú és a kelekótya, akin jót röhög az ország, lévén gyér angol tudása, hiányos mûveltsége már a rajongói klubnak is szemet szúrt (lásd a fansite-on összegyûjtött beszólások és videók). Tibi ugyan leginkább az ominózus kamera nélküli nõi mellékhelyiségben, egy hölgyvendéggel eltöltött percek óta került a nézõk érdeklõdésének középpontjába, de a szépfiú kitüntetõ címnek ettõl még büszke tulajdonosa lehet. Napsugár a csendesebb, megfontolt, eszes lányok képviselõje, aki egyhamar a közönség kedvencévé vált. Jó néhány további szereplõ azonban leginkább csak a "szürke egér"-karakterhez hasonlítható, ami talán a nem kellõen alapos casting-ra vezethetõ vissza.

A szereplõk dolga, hogy a nézõk számára kellõen izgalmas képsorokat produkáljanak. Az ébredési ceremóniák, a konyhában ücsörgés vagy éppen a bárpult mögött a poharak törölgetése egy idõ után azonban kevésbé hatnak izgalmasan. Konfliktus kell a nézõknek, s ezt a szerkesztõk is pontosan tudják. Ilyen helyzetet produkálhat például a szerdánként esedékes szavazás, amikor minden játékos egy plusz pontot ad annak, akit nagyon kedvel és egy mínusz pontot annak, akivel valamilyen oknál fogva elégedetlen. A pontok szétosztását persze indokolni is kell a plénum elõtt, ami nem egyszer vezetett már utólag nézeteltéréshez. A szavazás eredménye, vagyis hogy ki kapta a legtöbb mínuszt, mint biztos kiesésre jelölt a szombati élõ adásra és ki a legtöbb pluszt, mint a másik kiesésre jelölt játékos megnevezõje, szintén jelentõsen befolyásolni tudja a bárban dolgozók hangulatát. S mivel a tévében és az interneten az adást nyomon követõ lelkes rajongók bármikor ellátogathatnak a bárba és személyesen cseveghetnek a szereplõkkel, könnyen kiderül, ha valaki intrikál, a másik ellen szervezkedik, negatív véleményének ad hangot, s ez újabb konfliktusokat teremthet.

Ha netalán akad olyan idõszak, amikor a bár meglehetõsen unalmasnak és egyhangúnak mutatkozik, akkor a rendezõk és szerkesztõk gondoskodnak arról, hogy felpezsdüljön az élet. Például a váratlanul az adássorozat közben beiktatott szabály szerint sárga lapot adnak a renitenskedõ szereplõnek, akit ez már csak azért is felháboríthat, mert három sárga lap összegyûjtése azonnali kiköltözést jelent. A sárga lap-akciót az után vezették be, hogy Zoli egy átmulatott éjszakán, illuminált állapotban az ablakból kipisilt az Andrássy útra. Megjegyzendõ, hogy a Bár magyar pályafutása alatt még eddig nem került sor arra, hogy valakinek három összegyûjtött sárgalap miatt ki kellett szállnia a játékból, holott apró szabálytalanságokra hivatkozva nyilván a fél gárdától egyhamar búcsút vehettek volna.

A sárgalap kiosztásának lehetõsége valahol manipulációs technikának is nevezhetõ. Hiszen befolyásolhatja a sárga lapot kapó játékos további viselkedését, vitát okozhat -- mint történt az legutóbb, mikor a még makulátlannak bizonyuló Napsugárt szedték elõ a házirend megsértése miatt, gyaníthatóan csak azért, mert egyébként nem lett volna elegendõ érdekes történés a mûsorban. A legbefolyásolóbb azonban az, hogy a 24 órányi rögzített nyersanyagból milyen összefoglaló készül a tévénézõk számára. Mert lehet -- ámbár nem túl valószínû -, hogy Zoli csak is kizárólag munkaidõ után fogyaszt alkoholt, Napsugár pedig általában mosolyog, de a nézõ rendszerint mégis olyan képeket lát róluk, ahol Zoli részeg, Napsugár pedig komor. Könnyen beskatulyázódhatnak a szereplõk, anélkül, hogy ezt akarnák és tudnák.

Felvetõdhet a kérdés, hogy mindezek ismeretében etikusnak nevezhetõ-e az, ami a 11 játékossal tévémûsor-készítés címén történik. Németországban közel másfél évvel ezelõtt hatalmas vihart kavart a Big Brother, s egyáltalán a real-life-soap megjelenése. A támadók leginkább azt hangoztatták, hogy sérül a szereplõk emberi méltósága, korlátozzák személyes szabadságokat, szabad akaratukat, s a szereplõknek akár pszichés károsodást is okozhat a játékban való részvétel, nem beszélve a fiatalkorú nézõseregre gyakorolt káros hatásokról. A védelem azzal érvelt, hogy a játékosok önként jelentkeztek a produkcióra és a játékszabályokat tudomásul véve írták alá szerzõdésüket, melyben benne foglaltatik az is, hogy 24 órás megfigyelés alatt állnak a mûsorfolyam során.

Jogi szempontból vizsgálva Magyarországon is lehetõség van arra, hogy valaki egy szerzõdésben lemondjon az õt megilletõ, személyhez fûzõdõ jogairól. Kivételt ez alól az képez, ha egy ilyen szerzõdés megvalósulása esetén például az emberi élet védelme, a közerkölcs vagy épp az emberi méltóság sérül. Hogy ez utóbbinak hol vannak a határai, nehezen megállapítható. A jelek szerint a magyar közélet és tévénézõ társadalom dörzsöltebb és toleránsabb, könnyebben befogadta a szokatlan szabályokon, állandó megfigyelésen alapuló tévés formátumot. Senki nem aggódik azért, hogy a tizenéves korosztálynak nem a legmegfelelõbb mintákat és értékeket közvetíti a mûsor a rendszeresen alkoholt fogyasztó, cigarettázó, trágár szavakat használó bálványaik képében. Mert egy bizonyos rajongói kör számára bálványokká vált Zoli, Tiger, Napsugár és a többiek. Megrohanják õket aláírásért, ha valahol megjelennek a városban, és vélhetõen naponta figyelemmel kísérik õket a képernyõ elõtt. Arra sem gondolt még senki, hogy a játék legfõbb szabálya, mely szerint minden héten távoznia kell valakinek, s a végén csak egy maradhat, aki nyer, olyan képet közvetít, mely azt sugallja: akkor lehetsz nyerõ, ha sikerül kigolyóznod a többieket.

Valóság nélküli valóságtévé -- ez lett a fedõneve egy idõ után a német real-life-soap-oknak. A valóságnélküliség a Bárban kezdettõl fogva gyötrõ probléma. A fél órás összeállítás jelentõs részében közeli felvételeket láthatunk, amint valamelyik szereplõ épp gondolatait fogalmazza meg -- a szerkesztõ által elõzetesen feltett kérdésre válaszolva. Persze ez utóbbit gondosan kivágják, mégis irreálisan hat a jelenet, hiszen az adott játékos érzékeli a kamera, a szerkesztõ, az operatõr jelenlétét, ezáltal még inkább tudatában van annak, hogy amit mond, az feltehetõen adásba kerül, s ezért feltehetõen nem minden esetben azt hallhatjuk tõle, amit valójában gondol, hanem sokkal inkább azt, amirõl azt hiszi, hogy mi nézõk hallani szeretnénk.

Az ilyen szituációkban pedig hol a valóság? Valóság az, ha Erika és Napsugár a szerdai szavazás után megtörten az ablakpárkányban beszélgetnek, s valamelyik (operatõr nélküli) kamera rögzíti ezen képsorokat. Valóság az, ha Tibi hazatelefonál a barátnõjének, hogy kimagyarázza magát a meggondolatlan afférja után. De szintén kevés a köze a való élethez annak, hogy ezek a fiatalok, ha éppen nem dolgoznak, olyan dolgoknak lehetnek részesei, amilyen az átlagos tévénézõnek bizony nem adatik meg: lemezfelvétel egy stúdióban, V.I.P. hely az Eros Ramazotti-koncerten, go-kartozás, videoklip-forgatás -- hogy csak néhányat említsünk a sok változatos, ám de korántsem hétköznapi program közül. Ezen képsorok nem igazán a valós, mindennapi életet mutatják be, hanem sokkal inkább a kiválasztottakét, akik egy idõ után maguk is érzékelik rendkívüli státuszukat, s ez csak tovább generálja bennük a sztárság érzését, amely megint csak távolabb viszi õket a valóságtól.

A valóság élménynek az elõzetes tervek alapján vonzania kellene a nézõközönséget. No meg a botrányoknak, a(z eddig nem sûrûn látott) fedetlen kebleknek és nem utolsó sorban a kíváncsiságnak. Mert vagyunk mi, nézõk, a voyeurök, akik vigyázó és olykor kritikus szemünket a show-ban szereplõ exhibicionistákra vetjük. De úgy tûnik, nem vagyunk elegen.

A Viasat 3 nézettsége elenyészõnek mondható, ebbõl adódóan a Báré is. Pedig személyes benyomásom az, hogy a mûsor igenis megtalálta célközönségét. A probléma az, hogy ez nem esik egybe az AGB Hungary, az egyetlen magyar nézõmérõ cég mintájával, azzal a 800 háztartással, amelyek segítségével a magyarok tévézési szokásait vizsgálják. Mert a Bár potenciális nézõje fiatal, egyetemista vagy fõiskolás, szüleitõl már külön élõ vagy saját tévékészülékkel rendelkezõ, túlnyomórészt internethozzáféréssel bíró nézõ. Persze a fõvárosban, ahol nem csak kábelrendszeren belül érhetõ el az adás, ez a kör bõvülhet. Mégis a fent említett típusból vajmi kevés található az AGB mintájában, ezért a mûsor nézettsége nehezen kimutatható. S ez a produkció tragikuma. Hiszen ha nincsenek megnyerõ nézettségi adatok, nincsenek reklámozók és ebbõl adódóan bevétel sincs. Remélhetõleg a Viasat 3 a Bárral legalább azon célját eléri, hogy magát országszerte ismertté teszi.